Tolakodások

A minap leszólított egy harmincas evek elején járó szakadt férfi. Megkérdezte, szeretem-e a költészetet. Azt válaszoltam, hogy szeretem, viszont nem szeretem, ha leszólítanak. Pedig ő olyan verseket tudna nekem mutatni, amilyeneket még sosem olvastam. Ebben biztos voltam, mint ahogy abban is, hogy pénzre megy a játék. Beültünk így a környék leglepukkantabb kocsmájába, szerényen csak egy kisfröccsöt kért magának, én beértem egy pohár szódával. Mivel nem volt nálam a szemüvegem, megkértem, olvasson föl nekem. Akadozva olvasta fel dilettáns sorait, olyan érzésem volt mintha Verlaine-t hallgatnék rossz magyar fordításban. A nyolcadik kisfröccs után köszöntem el tőle. Hazafelé betértem a kávéházamba, egy abszintra: tisztulásra vágytam. Ám éreztem a hátamon valaki tekintetét: egy szemüveges hölgy bámult rám szelíden, de leplezetlen tolakodással. A harmadik abszint után fordultam hozzá egy kérdéssel:

 - Hölgyem, szabad megkérdeznem, hogy mi a véleménye a világirodalomról?

Temetők

Sárga

Kétségkívül különös jelentése van a színek különböző árnyalatainak, talán emiatt is ismerhetők különböző neveken: párizsi kék, királykék, azúrkék stb. Ám elképzelhetetlennek tartom, hogy azt a sárgát amit most láttam néven lehetne nevezni, ha mégis az esetben a hihetetlen sárga lenne. Kórházi folyosón tartózkodtam: itt a színeknek megkülönböztetett jelentésük van. A falakra piros, kék és zöld sávokat festettek: ezeket kell követni, ha el akarok jutni valahová. Minden más sárgán, illetve annak elképesztő árnyalataiban virított. Tulajdonképpen a WC-re szerettem volna eljutni, ám egyik sáv sem vezetett oda, lassan belenyugodtam, hogy nem tudom elvégezni a dolgom.

Az is sárga lett volna.

Temetés

Tulajdonképpen hallgatnom kellet volna a többieket, mégis halkan énekeltem. Magamnak dúdoltam, nem a barátomnak, aki az üreg fölött keresztbe rakott deszkapáron feküdt a koporsóban. Biztosan hall engem, hallja, hogy egy dallamot nem tudok tisztán elmormogni. Messziről még hallani véltem a lélekharangot is. Valaki emelt hangon beszélni kezdett, aztán vége lett. A sírásók fegyelmezetten lapátoltak, barátom fia összeszorított ajkakkal nézte őket. Amikor letűzték a fejfát, megszólaltak a kabócák.

Music to music No.4.

Felhők

Tavaszelő

Érezni lehetett a tavasz közeledtét: noha nem volt tavaszias a hőmérséklet, de már feltűnt egy lány miniszoknyában. Jobb dolgom nem lévén, utána mentem, de nem tudtam tartani vele a tempót. Próbáltam gyorsítani, még láttam, hogy az enyhe szellő fellibbenti fenekéről a szoknyát, aztán eltűnt. A platánok alatti kerthelyiségben a vendéglős a székeket pakolta, az asztalra tett zenegépből mélabús tangó hallatszott. A nyitásra készülő bátor tulaj intett, foglaljak helyet. Mivel épp nálam volt egy ínséges időkre tartogatott havanna-szivar, gondoltam itt az alkalom, és maté-teát rendeltem hozzá.  Fázósan összehúztam kopott ballonkabátomat, mikor láttam, nem vagyok egyedül. A behemót Költő a WC melletti asztalnál ült, szemmel láthatóan hivatását gyakorolva: egy üres papírlap és egy teletöltött boroskancsó fölött révetegen bámult a semmibe. Elkezdtem utánozni, de sehogyan sem tudtam olyan poétikusan merengeni ahogy ő.

 Kértem egy dupla rumot.

Belvárosi kávéház

Egy titokzatos nő miatt jártam ide: egyedül ült a falnál kinyitott laptopját bámulva, szubtilis mosollyal. Soha nem nézett föl, így nyugodtan bámulhattam. Arckifejezése olyan volt, mintha egy kérdésre várna választ. Laci pincér kérés és kérdés nélkül szolgálta föl az illatosan gőzölgő santosi ristrettót a pohár szódavizzel, és a káposztás rétest.  Csörömpölés nélkül helyezte asztalomra a szokásost, zsebébe csúsztattam egy ötszázast. Komótos mozdulatokkal gyújtottam rá, lassan szürcsölve a feketét, miközben a rejtélyes hölgy felé néztem. Váratlanul felpillantott, nem volt időm kávéscsészével a szám előtt elkapni a fejem, csak a tekintetem tévedt a mögötte lévő festményre, mintha abban gyönyörködnék. Lehajtottam a kávét, fölkászálódtam, botomra támaszkodva elindultam a kijárat felé a szőnyeggel borított, mégis nyikorgó parkettán.

Nem ettem meg a rétest.

Külvárosi kocsma

Áramszünet lehetett, vaksin botorkáltam egy halvány sárga fény felé a járda nélküli kátyús kis utcában. Nem a megszokott kocsmaszagot éreztem, amikor beléptem. Csak ketten voltak benn: a pultos hölgy mély dekoltázzsal, és a ballonkabátos fiatalember, borzalmas illatú szivarfüstbe burkolózva. Kértem egy pohár sört, botomat a falnak támasztva leültem és a cigaretta választékot nézegettem. A sarokban egy régi tévékészülék halványkék fénye derengett, le volt halkítva, de talán meccset közvetített. A pult mögött álló hölgy legörnyedve keresztrejtvényt fejtett, a ballonkabátos néha rám sandított. Lehet, hogy tarhálni fog, éreztem, keresi a tekintetem.

Aztán megszólalt a mobiltelefonom.

Éjszakai séta

Az idő múlását kiégett kandeláberek jelezték a főutcán: mikor ideköltöztem még csak egy nem világított, most majd' minden második kihunyva meredt kopott méltósággal az ereszek fölé. Az alapzaj lecsökkent, a távoli erőmű zúgása megkülönbözhetetlenül keveredett össze idegrendszerem belső hangjaival. Később egy közeledő kutya neszére figyeltem fel. Míg a hangját hallottam kóbor kutyának véltem, amikor megláttam a gondozott szőrű ír szettert, kis csalódást éreztem. A gazdája is közeledett, természetesen ő volt a póráz végén. Nem volt okom aggodalomra, de azért átmentem e túloldalra, ahol egy túlsminkelt részeg néni ódon kabátjának csészealj nagyságú lakkozott csontgombját fényesítette. A kutya tudta az illemet, nem jött utánam. A toronyóra tizenegyszer kondult.

 Ekkor láttam meg a taxit.

A gubanc

Szeretek az ágyamban tevékenykedni, jóllehet nincs is ágyam: a földön fekszem. Fekve olvasok, írok, gondolkozom, sőt fekve eszem, amúgy római módra. Külső szemlélő ebből a mérhetetlen lustaságomra következtethet. Pedig rendkívül bonyolult dolgokat meg lehet oldani ebben a pozícióban. A tél visszatérte azonban elvette a kedvem egy nagyon bonyolult feladat megoldásától: összegubancolódott a telefonom töltőzsinórja  a laptopomhoz tartozó kábelekkel és mindkettőhöz tartozó fülhallgatók madzagaival. Valahogy megoldottam, hogy a kábelek végeit a megfelelő helyre illesszem, de a kiszámíthatatlanul gyönyörű gubanc fekvőhelyem jelentős részét elfoglalta.

 Összekuporodtam. 

(Ilona Keserü Ilona festménye)

A nap vége

Késő van, de alvásra gondolni sem merek: az utóbbi idők rémálmai tartana vissza. Pedig mindenki alszik körülöttem: a Kislány a kabbala-babáját magához szorítva, Anya összekucorodva, a Kisfiú halk szuszogással, Drazsé kutya éberen. Még a számítógép is hibernálta magát, kényszerítenem kellett az aktivitásra.

Ahogy magamat is.

Templomban

A kopottas ruhájú öregember az Evangélium olvasásakor érkezett. Csak mellettem volt hely, aggódtam,hogy mellém ül, de nem aggódtam eléggé. Olyan büdös volt, hogy a hányinger kerülgetett. Mi lesz, ha eljön az engesztelés pillanata és kezet kell vele fogni? Ez a kérdés viaskodott bennem egy másikkal: milyen keresztény vagyok, ha nem fogok kezet vele? Végül felé nyújtottam a jobbomat. 

 Meglepődött.

Utazás

Elgyötörten néztem ki a vonat ablakán és elgyötörten néztem ki úgy általában. Kezem tisztátalansága miatt cigarettára sem gyújtottam rá, nem mertem megfogni semmit, mert mindent összefogdostam. Az éhség az agyamban lüktetett, gyomrom korgását csak sejteni lehetett: hangját ellenfázisként nyomta el a vonat zakatolása. Pedig a februári napsütés a tavasz közeledtét ígérgette. Nyújtózkodni próbáltam, de összegörnyedtem.
 Késünk.

Üveg

Épp a szemüvegem tisztítottam, mikor halk, de határozott koppanást hallottam az ablak irányából. Nem láttam semmi szokatlant. Újból ráleheltem a lencsékre, majd törlőkendővel itattam fel a párát. Talán egy bogár volt, számára az üveg transzcendens tárgy: láthatatlan és rideg. Mint egy eltemetett holttest.

Falnak támaszkodva

A téren alig volt mozgás. A templom kapuja előtt egy gondozatlan külsejű, öregkora elején járó férfi ácsorgott. Kezével cigarettát sodort: ügyetlen mozdulatai rutintalanságra és elesettségre utaltak. Gyereksírásra emlékeztető hangokat lehetett hallani: macskák udvarolhattak egymásnak, de egy idő után elhalkultak. Figyeltem az eseménytelenséget, nem gondoltam semmire. Aztán kizökkentem nyugalmamból: a koravén koldus rágyújtott, gyufájának sercenése a fülemen keresztül a gyomromig hatolt. 

Téli napok

Keveset sétálok mostanában: az idő dermedtsége visszatart a legkisebb felfedezésektől is. Pedig az alacsony horizontú Nap fénye arra késztet, hogy kilépjek szűk szobám kriptahangulatából. A legtitkosabb helyeket is megvilágítja, szinte biztat: nézzek messzire, ne csak a körülöttem lévő tárgyak kontúrjain merengjek. Ha ma nem indulok el, és holnap se, akkor azt sem fogom tudni, mit keresek itt. Azt hiszem estére be fogok lázasodni.

A szekrény szeme

A nagymamámtól örökölt mahagóni szekrény valaha zárható volt. A kulcs rég elveszett, a zár is kiesett belőle, csak a kulcslyuk maradt. Mint mindenki, aki valaha gyerek volt, én is tudtam, mire jó a kulcslyuk: leskelődésre. Csakhogy a szekrényben sötét van. ezért behelyeztem egy égő zseblámpát. Sok mindent így sem láttam, de a párizsi-kék zakóm valahogy elkülönült a többi ruha árnyától. Úgy éreztem, a szekrény lelkébe látok, sőt a szekrény is belelát az enyémbe. Elszégyelltem magam.

Alkonyat

Hazafelé menet fenyősusogás jelezte a szél megélénkülését. Fázósan összehúztam magamon a kabátot. Egy kóbor kutya vágyakozva nézett rám. Valahol a közelben leeresztették az ablakredőnyt. Már beléptem az udvarra, amikor az első esőcsepp megkoppant a galléromon. Nemrég múlt fél hét.

Álomkép

Gyöngyökkel álmodtam, amiket a cúgos cipőmben találtam. Szétgurultak a gyöngyök a folyosón szanaszét, néhány egy régi stafírungos láda alatt keresett menedéket, a többség a falépcsőn döngött csilingelve a mélybe. A bejárati ajtó felől halványkék fénypászma szűrődött a kulcslyukon át a lépcsőházba. Telihold van.

(Gyenis Tibor fotója)

Music to music No.1.

Reggeledik

Az elmúlt éjjel nem tudtam aludni, mert szú percegett az ódon lehangolt zongorában. Gondolataimban összekeveredett a tegnap a holnappal. Kétszer pislantott az éjjeli lámpa, az utcáról egy lassító kis teherautó ismert búgása hallatszott. Meghozták a zsemlét.

Könyvtár

A bezártság érzetének kezdődő kellemetlen tüneteit véltem magamon felfedezni, ezért kiléptem a mellettem magasodó szűk polcközökből. Leültem egy olvasóasztalhoz. A mellettem lévő asztal tábláján egy elmélyült professzor halkan dobolt az ujjaival. A könyvtáros piros szalvétából uzsonnázott. A levegőben enyhe dohszag terjengett. Kis idő elteltével felálltam, óvatosan közeledtem a küszöb felé. Hamarosan bezárnak.

Kánon

A szobám szemben lévő sarkaiban két pók kánonban fonta hálóit, talán azért, hogy engem gyönyörködtessenek. Az aprólékos imitációs játék láttán lelassultak a gondolataim: a levegőt is lassan vettem, igyekeztem észrevétlen maradni. Mereven bámultam tevékenységüket, közben a gyerekeim páros játékaira gondoltam. A csillogó pókhálók fényét néha megszakította egy-egy porszem. Kósza árnyékokat is láttam a falon.

Toronyóra

Ahogy elhatároztam, hogy veszek egy kesztyűt, úgy múlott el kezem fagyos dermedtsége. Kirakatokat nézegettem: ez egyikben egy sárga ruhás játékbaba illegette magát a dominó és a plüsscsiga között. Ettől jó kedvem lett. Váratlanul megszólalt a toronyóra.

Hajnal

Hajnalban levittem a kutyámat (Bettina von Winter-Drazsé) megsétáltatni. A zebra mellett, a kukásedénynél két rendőr állt. Távolból egy vonat zakatolása hallatszott. A parkban egy hátizsákos kislány ácsorgott, amikor megszólalt a reggeli misét jelző harang, keresztet vetett. A fa alatt elszáradt levelek rebbentek arrébb. Enyhe szellő keringését éreztem szakállamon: melegfront közeledhetett.Volt mitől tartanom.

Találkozás

A minap összefutottam egy szemmel láthatóan bátor keramikus-művésszel. Cigarettával kínált és udvarias kérdéseket tett föl. A sarkon megjelent egy csoport óvodás. Fegyelmezetten bámultak minket.

Elindulás és visszaérkezés (orig: Vorgehe und nachkomme)

Elgurult a karikagyűrűm a szekrény alá. Lehasaltam, próbáltam utána nyúlni. A gyűrűt nem értem el, de megtaláltam egy könyvet, amit évek óta hiába kerestem a polcon. Megérkeztem.

(Tisztelet és köszönet Ernst Jandl osztrák költőnek az inspirációért.)

Fény

Kinyitottam a szemem, olyan sötét volt, hogy mozdulni sem mertem. Nyilván felhő takarta a Holdat. Aztán apró fénypontokat véltem felfedezni magam körül: két pirosat, egy ritmikusan felvillanó kéket és egy diszkrét narancssárgát. Elektromos tárgyak készenléti állapotát jelző fények. Elméletben itthon vagyok.

Piac

Lementem a piacra,mert friss halat kívántam. A kopott lépcsőház zöld színű bódénál hajléktalanok fröccsöt ittak maguk elé nézve, csendesen. A közelben két kofa mosolygott, egyiküknek (a kékfestő kötényt viselőnek) mély gribedli jelent meg kipirult arcán. Nem messze tőlük egy jégmadár áriázott, majd váratlanul elhallgatott. Ekkor hallottam meg a fonott bevásárló kosaram nyikordulását.

Csend

A szomszédom vásárolt egy úthengert. Az udvaromon macskák bújócskáztak. Kinn az utcán egy orgonaépítő és egy ismeretlen ember kószált. Lassan hullott a hó, talán a saját szállingózásán tűnődött. Remegett a csend.