Keveset sétálok mostanában: az idő dermedtsége visszatart a legkisebb felfedezésektől is. Pedig az alacsony horizontú Nap fénye arra késztet, hogy kilépjek szűk szobám kriptahangulatából. A legtitkosabb helyeket is megvilágítja, szinte biztat: nézzek messzire, ne csak a körülöttem lévő tárgyak kontúrjain merengjek. Ha ma nem indulok el, és holnap se, akkor azt sem fogom tudni, mit keresek itt. Azt hiszem estére be fogok lázasodni.
Népszerű bejegyzések
-
Lementem a piacra,mert friss halat kívántam. A kopott lépcsőház zöld színű bódénál hajléktalanok fröccsöt ittak maguk elé nézve, csendesen....
-
A minap összefutottam egy szemmel láthatóan bátor keramikus-művésszel. Cigarettával kínált és udvarias kérdéseket tett föl. A sarkon megjel...
-
Kinyitottam a szemem, olyan sötét volt, hogy mozdulni sem mertem. Nyilván felhő takarta a Holdat. Aztán apró fénypontokat véltem felfedezni ...
-
A szobám sarkából egy egér bámult rám, valószínűleg azt figyelhette, alszom-e.Én persze nem aludtam, de nem mertem mozdulni, nehogy megijes...
-
Egy titokzatos nő miatt jártam ide: egyedül ült a falnál kinyitott laptopját bámulva, szubtilis mosollyal. Soha nem nézett föl, így nyugod...
-
A szobám szemben lévő sarkaiban két pók kánonban fonta hálóit, talán azért, hogy engem gyönyörködtessenek. Az aprólékos imitációs játék lá...
-
Csinos nő ült előttem. Pedig nem volt fiatal: a negyvenes évei elején járhatott. Platánfakéreg-színű kosztümben, vékony a...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése