Keveset sétálok mostanában: az idő dermedtsége visszatart a legkisebb felfedezésektől is. Pedig az alacsony horizontú Nap fénye arra késztet, hogy kilépjek szűk szobám kriptahangulatából. A legtitkosabb helyeket is megvilágítja, szinte biztat: nézzek messzire, ne csak a körülöttem lévő tárgyak kontúrjain merengjek. Ha ma nem indulok el, és holnap se, akkor azt sem fogom tudni, mit keresek itt. Azt hiszem estére be fogok lázasodni.
Népszerű bejegyzések
-
Az idő múlását kiégett kandeláberek jelezték a főutcán: mikor ideköltöztem még csak egy nem világított, most majd' minden második kihu...
-
Hangulatok: A mentőkérdés : Csinos nő ült előttem. Pedig nem volt fiatal: a negyvenes évei elején járhatott. Platánfakéreg-színű kos...
-
Egy titokzatos nő miatt jártam ide: egyedül ült a falnál kinyitott laptopját bámulva, szubtilis mosollyal. Soha nem nézett föl, így nyugod...
-
A kopottas ruhájú öregember az Evangélium olvasásakor érkezett. Csak mellettem volt hely, aggódtam,hogy mellém ül, de nem aggódtam eléggé....
-
Lementem a piacra,mert friss halat kívántam. A kopott lépcsőház zöld színű bódénál hajléktalanok fröccsöt ittak maguk elé nézve, csendesen....
-
A bezártság érzetének kezdődő kellemetlen tüneteit véltem magamon felfedezni, ezért kiléptem a mellettem magasodó szűk polcközökből. Leült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése