Keveset sétálok mostanában: az idő dermedtsége visszatart a legkisebb felfedezésektől is. Pedig az alacsony horizontú Nap fénye arra késztet, hogy kilépjek szűk szobám kriptahangulatából. A legtitkosabb helyeket is megvilágítja, szinte biztat: nézzek messzire, ne csak a körülöttem lévő tárgyak kontúrjain merengjek. Ha ma nem indulok el, és holnap se, akkor azt sem fogom tudni, mit keresek itt. Azt hiszem estére be fogok lázasodni.
Népszerű bejegyzések
-
*Az alábbi szövegfolyam életem egyes eseményeit tartalmazza Mozart operáinak történéseivel és fiktív elemekkel vegyítve. A szövegben szer... -
Hajnalban levittem a kutyámat (Bettina von Winter-Drazsé) megsétáltatni. A zebra mellett, a kukásedénynél két rendőr állt. Távolból egy von...
-
Az elmúlt éjjel nem tudtam aludni, mert szú percegett az ódon lehangolt zongorában. Gondolataimban összekeveredett a tegnap a holnappal. K...
-
Elgurult a karikagyűrűm a szekrény alá. Lehasaltam, próbáltam utána nyúlni. A gyűrűt nem értem el, de megtaláltam egy könyvet, amit évek óta...
-
Csinos nő ült előttem. Pedig nem volt fiatal: a negyvenes évei elején járhatott. Platánfakéreg-színű kosztümben, vékony a... -
Kinyitottam a szemem, olyan sötét volt, hogy mozdulni sem mertem. Nyilván felhő takarta a Holdat. Aztán apró fénypontokat véltem felfedezni ...
-
Áramszünet lehetett, vaksin botorkáltam egy halvány sárga fény felé a járda nélküli kátyús kis utcában. Nem a megszokott kocsmaszagot érez...
-
Az idő múlását kiégett kandeláberek jelezték a főutcán: mikor ideköltöztem még csak egy nem világított, most majd' minden második kihu...
-
Gyöngyökkel álmodtam, amiket a cúgos cipőmben találtam. Szétgurultak a gyöngyök a folyosón szanaszét, néhány egy régi stafírungos láda a...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése