A nagymamámtól örökölt mahagóni szekrény valaha zárható volt. A kulcs rég elveszett, a zár is kiesett belőle, csak a kulcslyuk maradt. Mint mindenki, aki valaha gyerek volt, én is tudtam, mire jó a kulcslyuk: leskelődésre. Csakhogy a szekrényben sötét van. ezért behelyeztem egy égő zseblámpát. Sok mindent így sem láttam, de a párizsi-kék zakóm valahogy elkülönült a többi ruha árnyától. Úgy éreztem, a szekrény lelkébe látok, sőt a szekrény is belelát az enyémbe. Elszégyelltem magam.
Népszerű bejegyzések
-
A minap összefutottam egy szemmel láthatóan bátor keramikus-művésszel. Cigarettával kínált és udvarias kérdéseket tett föl. A sarkon megjel...
-
Áramszünet lehetett, vaksin botorkáltam egy halvány sárga fény felé a járda nélküli kátyús kis utcában. Nem a megszokott kocsmaszagot érez...
-
A szobám sarkából egy egér bámult rám, valószínűleg azt figyelhette, alszom-e.Én persze nem aludtam, de nem mertem mozdulni, nehogy megijes...
-
A kopottas ruhájú öregember az Evangélium olvasásakor érkezett. Csak mellettem volt hely, aggódtam,hogy mellém ül, de nem aggódtam eléggé....
-
A szomszédom vásárolt egy úthengert. Az udvaromon macskák bújócskáztak. Kinn az utcán egy orgonaépítő és egy ismeretlen ember kószált. Lassa...
-
Épp a szemüvegem tisztítottam, mikor halk, de határozott koppanást hallottam az ablak irányából. Nem láttam semmi szokatlant. Újból rálehe...
-
*Az alábbi szövegfolyam életem egyes eseményeit tartalmazza Mozart operáinak történéseivel és fiktív elemekkel vegyítve. A szövegben szer... -
A bezártság érzetének kezdődő kellemetlen tüneteit véltem magamon felfedezni, ezért kiléptem a mellettem magasodó szűk polcközökből. Leült...
-
Csinos nő ült előttem. Pedig nem volt fiatal: a negyvenes évei elején járhatott. Platánfakéreg-színű kosztümben, vékony a...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése