A nagymamámtól örökölt mahagóni szekrény valaha zárható volt. A kulcs rég elveszett, a zár is kiesett belőle, csak a kulcslyuk maradt. Mint mindenki, aki valaha gyerek volt, én is tudtam, mire jó a kulcslyuk: leskelődésre. Csakhogy a szekrényben sötét van. ezért behelyeztem egy égő zseblámpát. Sok mindent így sem láttam, de a párizsi-kék zakóm valahogy elkülönült a többi ruha árnyától. Úgy éreztem, a szekrény lelkébe látok, sőt a szekrény is belelát az enyémbe. Elszégyelltem magam.
Népszerű bejegyzések
-
Csinos nő ült előttem. Pedig nem volt fiatal: a negyvenes évei elején járhatott. Platánfakéreg-színű kosztümben, vékony a... -
Hazafelé menet fenyősusogás jelezte a szél megélénkülését. Fázósan összehúztam magamon a kabátot. Egy kóbor kutya vágyakozva nézett rám. V...
-
A szobám szemben lévő sarkaiban két pók kánonban fonta hálóit, talán azért, hogy engem gyönyörködtessenek. Az aprólékos imitációs játék lá...
-
A szomszédom vásárolt egy úthengert. Az udvaromon macskák bújócskáztak. Kinn az utcán egy orgonaépítő és egy ismeretlen ember kószált. Lassa...
-
Kinyitottam a szemem, olyan sötét volt, hogy mozdulni sem mertem. Nyilván felhő takarta a Holdat. Aztán apró fénypontokat véltem felfedezni ...
-
A szobám sarkából egy egér bámult rám, valószínűleg azt figyelhette, alszom-e.Én persze nem aludtam, de nem mertem mozdulni, nehogy megijes...
-
Az elmúlt éjjel nem tudtam aludni, mert szú percegett az ódon lehangolt zongorában. Gondolataimban összekeveredett a tegnap a holnappal. K...
-
Keveset sétálok mostanában: az idő dermedtsége visszatart a legkisebb felfedezésektől is. Pedig az alacsony horizontú Nap fénye arra készt...
-
A minap leszólított egy harmincas evek elején járó szakadt férfi. Megkérdezte, szeretem-e a költészetet. Azt válaszoltam, hogy szeretem, v...
-
Hajnalban levittem a kutyámat (Bettina von Winter-Drazsé) megsétáltatni. A zebra mellett, a kukásedénynél két rendőr állt. Távolból egy von...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése