A nagymamámtól örökölt mahagóni szekrény valaha zárható volt. A kulcs rég elveszett, a zár is kiesett belőle, csak a kulcslyuk maradt. Mint mindenki, aki valaha gyerek volt, én is tudtam, mire jó a kulcslyuk: leskelődésre. Csakhogy a szekrényben sötét van. ezért behelyeztem egy égő zseblámpát. Sok mindent így sem láttam, de a párizsi-kék zakóm valahogy elkülönült a többi ruha árnyától. Úgy éreztem, a szekrény lelkébe látok, sőt a szekrény is belelát az enyémbe. Elszégyelltem magam.
Népszerű bejegyzések
-
Tulajdonképpen hallgatnom kellet volna a többieket, mégis halkan énekeltem. Magamnak dúdoltam, nem a barátomnak, aki az üreg fölött keresz...
-
Az idő múlását kiégett kandeláberek jelezték a főutcán: mikor ideköltöztem még csak egy nem világított, most majd' minden második kihu...
-
Érezni lehetett a tavasz közeledtét: noha nem volt tavaszias a hőmérséklet, de már feltűnt egy lány miniszoknyában. Jobb dolgom nem lévén,...
-
A kopottas ruhájú öregember az Evangélium olvasásakor érkezett. Csak mellettem volt hely, aggódtam,hogy mellém ül, de nem aggódtam eléggé....
-
Elgurult a karikagyűrűm a szekrény alá. Lehasaltam, próbáltam utána nyúlni. A gyűrűt nem értem el, de megtaláltam egy könyvet, amit évek óta...
-
Elgyötörten néztem ki a vonat ablakán és elgyötörten néztem ki úgy általában. Kezem tisztátalansága miatt cigarettára sem gyújtottam rá, n...
-
A bezártság érzetének kezdődő kellemetlen tüneteit véltem magamon felfedezni, ezért kiléptem a mellettem magasodó szűk polcközökből. Leült...
-
A téren alig volt mozgás. A templom kapuja előtt egy gondozatlan külsejű, öregkora elején járó férfi ácsorgott. Kezével cigarettát sodort...
-
A minap összefutottam egy szemmel láthatóan bátor keramikus-művésszel. Cigarettával kínált és udvarias kérdéseket tett föl. A sarkon megjel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése