A nagymamámtól örökölt mahagóni szekrény valaha zárható volt. A kulcs rég elveszett, a zár is kiesett belőle, csak a kulcslyuk maradt. Mint mindenki, aki valaha gyerek volt, én is tudtam, mire jó a kulcslyuk: leskelődésre. Csakhogy a szekrényben sötét van. ezért behelyeztem egy égő zseblámpát. Sok mindent így sem láttam, de a párizsi-kék zakóm valahogy elkülönült a többi ruha árnyától. Úgy éreztem, a szekrény lelkébe látok, sőt a szekrény is belelát az enyémbe. Elszégyelltem magam.
Népszerű bejegyzések
-
Kinyitottam a szemem, olyan sötét volt, hogy mozdulni sem mertem. Nyilván felhő takarta a Holdat. Aztán apró fénypontokat véltem felfedezni ...
-
A szobám szemben lévő sarkaiban két pók kánonban fonta hálóit, talán azért, hogy engem gyönyörködtessenek. Az aprólékos imitációs játék lá...
-
Csinos nő ült előttem. Pedig nem volt fiatal: a negyvenes évei elején járhatott. Platánfakéreg-színű kosztümben, vékony a... -
Hangulatok: A mentőkérdés : Csinos nő ült előttem. Pedig nem volt fiatal: a negyvenes évei elején járhatott. Platánfakéreg-színű kos...
-
A minap összefutottam egy szemmel láthatóan bátor keramikus-művésszel. Cigarettával kínált és udvarias kérdéseket tett föl. A sarkon megjel...
-
Keveset sétálok mostanában: az idő dermedtsége visszatart a legkisebb felfedezésektől is. Pedig az alacsony horizontú Nap fénye arra készt...
-
Lementem a piacra,mert friss halat kívántam. A kopott lépcsőház zöld színű bódénál hajléktalanok fröccsöt ittak maguk elé nézve, csendesen....
-
Az elmúlt éjjel nem tudtam aludni, mert szú percegett az ódon lehangolt zongorában. Gondolataimban összekeveredett a tegnap a holnappal. K...
-
A minap leszólított egy harmincas evek elején járó szakadt férfi. Megkérdezte, szeretem-e a költészetet. Azt válaszoltam, hogy szeretem, v...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése