Elgyötörten néztem ki a vonat ablakán és elgyötörten néztem ki úgy általában. Kezem tisztátalansága miatt cigarettára sem gyújtottam rá, nem mertem megfogni semmit, mert mindent összefogdostam. Az éhség az agyamban lüktetett, gyomrom korgását csak sejteni lehetett: hangját ellenfázisként nyomta el a vonat zakatolása. Pedig a februári napsütés a tavasz közeledtét ígérgette. Nyújtózkodni próbáltam, de összegörnyedtem.
Késünk.
Késünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése