Tulajdonképpen hallgatnom kellet volna a többieket, mégis halkan énekeltem. Magamnak dúdoltam, nem a barátomnak, aki az üreg fölött keresztbe rakott deszkapáron feküdt a koporsóban. Biztosan hall engem, hallja, hogy egy dallamot nem tudok tisztán elmormogni. Messziről még hallani véltem a lélekharangot is. Valaki emelt hangon beszélni kezdett, aztán vége lett. A sírásók fegyelmezetten lapátoltak, barátom fia összeszorított ajkakkal nézte őket. Amikor letűzték a fejfát, megszólaltak a kabócák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése