Tulajdonképpen hallgatnom kellet volna a többieket, mégis halkan énekeltem. Magamnak dúdoltam, nem a barátomnak, aki az üreg fölött keresztbe rakott deszkapáron feküdt a koporsóban. Biztosan hall engem, hallja, hogy egy dallamot nem tudok tisztán elmormogni. Messziről még hallani véltem a lélekharangot is. Valaki emelt hangon beszélni kezdett, aztán vége lett. A sírásók fegyelmezetten lapátoltak, barátom fia összeszorított ajkakkal nézte őket. Amikor letűzték a fejfát, megszólaltak a kabócák.
Népszerű bejegyzések
-
Az idő múlását kiégett kandeláberek jelezték a főutcán: mikor ideköltöztem még csak egy nem világított, most majd' minden második kihu...
-
Hangulatok: A mentőkérdés : Csinos nő ült előttem. Pedig nem volt fiatal: a negyvenes évei elején járhatott. Platánfakéreg-színű kos...
-
Egy titokzatos nő miatt jártam ide: egyedül ült a falnál kinyitott laptopját bámulva, szubtilis mosollyal. Soha nem nézett föl, így nyugod...
-
A kopottas ruhájú öregember az Evangélium olvasásakor érkezett. Csak mellettem volt hely, aggódtam,hogy mellém ül, de nem aggódtam eléggé....
-
Lementem a piacra,mert friss halat kívántam. A kopott lépcsőház zöld színű bódénál hajléktalanok fröccsöt ittak maguk elé nézve, csendesen....
-
A bezártság érzetének kezdődő kellemetlen tüneteit véltem magamon felfedezni, ezért kiléptem a mellettem magasodó szűk polcközökből. Leült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése