Falnak támaszkodva

A téren alig volt mozgás. A templom kapuja előtt egy gondozatlan külsejű, öregkora elején járó férfi ácsorgott. Kezével cigarettát sodort: ügyetlen mozdulatai rutintalanságra és elesettségre utaltak. Gyereksírásra emlékeztető hangokat lehetett hallani: macskák udvarolhattak egymásnak, de egy idő után elhalkultak. Figyeltem az eseménytelenséget, nem gondoltam semmire. Aztán kizökkentem nyugalmamból: a koravén koldus rágyújtott, gyufájának sercenése a fülemen keresztül a gyomromig hatolt. 

Téli napok

Keveset sétálok mostanában: az idő dermedtsége visszatart a legkisebb felfedezésektől is. Pedig az alacsony horizontú Nap fénye arra késztet, hogy kilépjek szűk szobám kriptahangulatából. A legtitkosabb helyeket is megvilágítja, szinte biztat: nézzek messzire, ne csak a körülöttem lévő tárgyak kontúrjain merengjek. Ha ma nem indulok el, és holnap se, akkor azt sem fogom tudni, mit keresek itt. Azt hiszem estére be fogok lázasodni.

A szekrény szeme

A nagymamámtól örökölt mahagóni szekrény valaha zárható volt. A kulcs rég elveszett, a zár is kiesett belőle, csak a kulcslyuk maradt. Mint mindenki, aki valaha gyerek volt, én is tudtam, mire jó a kulcslyuk: leskelődésre. Csakhogy a szekrényben sötét van. ezért behelyeztem egy égő zseblámpát. Sok mindent így sem láttam, de a párizsi-kék zakóm valahogy elkülönült a többi ruha árnyától. Úgy éreztem, a szekrény lelkébe látok, sőt a szekrény is belelát az enyémbe. Elszégyelltem magam.

Alkonyat

Hazafelé menet fenyősusogás jelezte a szél megélénkülését. Fázósan összehúztam magamon a kabátot. Egy kóbor kutya vágyakozva nézett rám. Valahol a közelben leeresztették az ablakredőnyt. Már beléptem az udvarra, amikor az első esőcsepp megkoppant a galléromon. Nemrég múlt fél hét.

Álomkép

Gyöngyökkel álmodtam, amiket a cúgos cipőmben találtam. Szétgurultak a gyöngyök a folyosón szanaszét, néhány egy régi stafírungos láda alatt keresett menedéket, a többség a falépcsőn döngött csilingelve a mélybe. A bejárati ajtó felől halványkék fénypászma szűrődött a kulcslyukon át a lépcsőházba. Telihold van.

(Gyenis Tibor fotója)

Music to music No.1.

Reggeledik

Az elmúlt éjjel nem tudtam aludni, mert szú percegett az ódon lehangolt zongorában. Gondolataimban összekeveredett a tegnap a holnappal. Kétszer pislantott az éjjeli lámpa, az utcáról egy lassító kis teherautó ismert búgása hallatszott. Meghozták a zsemlét.

Könyvtár

A bezártság érzetének kezdődő kellemetlen tüneteit véltem magamon felfedezni, ezért kiléptem a mellettem magasodó szűk polcközökből. Leültem egy olvasóasztalhoz. A mellettem lévő asztal tábláján egy elmélyült professzor halkan dobolt az ujjaival. A könyvtáros piros szalvétából uzsonnázott. A levegőben enyhe dohszag terjengett. Kis idő elteltével felálltam, óvatosan közeledtem a küszöb felé. Hamarosan bezárnak.

Kánon

A szobám szemben lévő sarkaiban két pók kánonban fonta hálóit, talán azért, hogy engem gyönyörködtessenek. Az aprólékos imitációs játék láttán lelassultak a gondolataim: a levegőt is lassan vettem, igyekeztem észrevétlen maradni. Mereven bámultam tevékenységüket, közben a gyerekeim páros játékaira gondoltam. A csillogó pókhálók fényét néha megszakította egy-egy porszem. Kósza árnyékokat is láttam a falon.

Toronyóra

Ahogy elhatároztam, hogy veszek egy kesztyűt, úgy múlott el kezem fagyos dermedtsége. Kirakatokat nézegettem: ez egyikben egy sárga ruhás játékbaba illegette magát a dominó és a plüsscsiga között. Ettől jó kedvem lett. Váratlanul megszólalt a toronyóra.

Hajnal

Hajnalban levittem a kutyámat (Bettina von Winter-Drazsé) megsétáltatni. A zebra mellett, a kukásedénynél két rendőr állt. Távolból egy vonat zakatolása hallatszott. A parkban egy hátizsákos kislány ácsorgott, amikor megszólalt a reggeli misét jelző harang, keresztet vetett. A fa alatt elszáradt levelek rebbentek arrébb. Enyhe szellő keringését éreztem szakállamon: melegfront közeledhetett.Volt mitől tartanom.

Találkozás

A minap összefutottam egy szemmel láthatóan bátor keramikus-művésszel. Cigarettával kínált és udvarias kérdéseket tett föl. A sarkon megjelent egy csoport óvodás. Fegyelmezetten bámultak minket.

Elindulás és visszaérkezés (orig: Vorgehe und nachkomme)

Elgurult a karikagyűrűm a szekrény alá. Lehasaltam, próbáltam utána nyúlni. A gyűrűt nem értem el, de megtaláltam egy könyvet, amit évek óta hiába kerestem a polcon. Megérkeztem.

(Tisztelet és köszönet Ernst Jandl osztrák költőnek az inspirációért.)

Fény

Kinyitottam a szemem, olyan sötét volt, hogy mozdulni sem mertem. Nyilván felhő takarta a Holdat. Aztán apró fénypontokat véltem felfedezni magam körül: két pirosat, egy ritmikusan felvillanó kéket és egy diszkrét narancssárgát. Elektromos tárgyak készenléti állapotát jelző fények. Elméletben itthon vagyok.

Piac

Lementem a piacra,mert friss halat kívántam. A kopott lépcsőház zöld színű bódénál hajléktalanok fröccsöt ittak maguk elé nézve, csendesen. A közelben két kofa mosolygott, egyiküknek (a kékfestő kötényt viselőnek) mély gribedli jelent meg kipirult arcán. Nem messze tőlük egy jégmadár áriázott, majd váratlanul elhallgatott. Ekkor hallottam meg a fonott bevásárló kosaram nyikordulását.

Csend

A szomszédom vásárolt egy úthengert. Az udvaromon macskák bújócskáztak. Kinn az utcán egy orgonaépítő és egy ismeretlen ember kószált. Lassan hullott a hó, talán a saját szállingózásán tűnődött. Remegett a csend.