Temetés

Tulajdonképpen hallgatnom kellet volna a többieket, mégis halkan énekeltem. Magamnak dúdoltam, nem a barátomnak, aki az üreg fölött keresztbe rakott deszkapáron feküdt a koporsóban. Biztosan hall engem, hallja, hogy egy dallamot nem tudok tisztán elmormogni. Messziről még hallani véltem a lélekharangot is. Valaki emelt hangon beszélni kezdett, aztán vége lett. A sírásók fegyelmezetten lapátoltak, barátom fia összeszorított ajkakkal nézte őket. Amikor letűzték a fejfát, megszólaltak a kabócák.

Music to music No.4.

Felhők

Tavaszelő

Érezni lehetett a tavasz közeledtét: noha nem volt tavaszias a hőmérséklet, de már feltűnt egy lány miniszoknyában. Jobb dolgom nem lévén, utána mentem, de nem tudtam tartani vele a tempót. Próbáltam gyorsítani, még láttam, hogy az enyhe szellő fellibbenti fenekéről a szoknyát, aztán eltűnt. A platánok alatti kerthelyiségben a vendéglős a székeket pakolta, az asztalra tett zenegépből mélabús tangó hallatszott. A nyitásra készülő bátor tulaj intett, foglaljak helyet. Mivel épp nálam volt egy ínséges időkre tartogatott havanna-szivar, gondoltam itt az alkalom, és maté-teát rendeltem hozzá.  Fázósan összehúztam kopott ballonkabátomat, mikor láttam, nem vagyok egyedül. A behemót Költő a WC melletti asztalnál ült, szemmel láthatóan hivatását gyakorolva: egy üres papírlap és egy teletöltött boroskancsó fölött révetegen bámult a semmibe. Elkezdtem utánozni, de sehogyan sem tudtam olyan poétikusan merengeni ahogy ő.

 Kértem egy dupla rumot.

Belvárosi kávéház

Egy titokzatos nő miatt jártam ide: egyedül ült a falnál kinyitott laptopját bámulva, szubtilis mosollyal. Soha nem nézett föl, így nyugodtan bámulhattam. Arckifejezése olyan volt, mintha egy kérdésre várna választ. Laci pincér kérés és kérdés nélkül szolgálta föl az illatosan gőzölgő santosi ristrettót a pohár szódavizzel, és a káposztás rétest.  Csörömpölés nélkül helyezte asztalomra a szokásost, zsebébe csúsztattam egy ötszázast. Komótos mozdulatokkal gyújtottam rá, lassan szürcsölve a feketét, miközben a rejtélyes hölgy felé néztem. Váratlanul felpillantott, nem volt időm kávéscsészével a szám előtt elkapni a fejem, csak a tekintetem tévedt a mögötte lévő festményre, mintha abban gyönyörködnék. Lehajtottam a kávét, fölkászálódtam, botomra támaszkodva elindultam a kijárat felé a szőnyeggel borított, mégis nyikorgó parkettán.

Nem ettem meg a rétest.

Külvárosi kocsma

Áramszünet lehetett, vaksin botorkáltam egy halvány sárga fény felé a járda nélküli kátyús kis utcában. Nem a megszokott kocsmaszagot éreztem, amikor beléptem. Csak ketten voltak benn: a pultos hölgy mély dekoltázzsal, és a ballonkabátos fiatalember, borzalmas illatú szivarfüstbe burkolózva. Kértem egy pohár sört, botomat a falnak támasztva leültem és a cigaretta választékot nézegettem. A sarokban egy régi tévékészülék halványkék fénye derengett, le volt halkítva, de talán meccset közvetített. A pult mögött álló hölgy legörnyedve keresztrejtvényt fejtett, a ballonkabátos néha rám sandított. Lehet, hogy tarhálni fog, éreztem, keresi a tekintetem.

Aztán megszólalt a mobiltelefonom.

Éjszakai séta

Az idő múlását kiégett kandeláberek jelezték a főutcán: mikor ideköltöztem még csak egy nem világított, most majd' minden második kihunyva meredt kopott méltósággal az ereszek fölé. Az alapzaj lecsökkent, a távoli erőmű zúgása megkülönbözhetetlenül keveredett össze idegrendszerem belső hangjaival. Később egy közeledő kutya neszére figyeltem fel. Míg a hangját hallottam kóbor kutyának véltem, amikor megláttam a gondozott szőrű ír szettert, kis csalódást éreztem. A gazdája is közeledett, természetesen ő volt a póráz végén. Nem volt okom aggodalomra, de azért átmentem e túloldalra, ahol egy túlsminkelt részeg néni ódon kabátjának csészealj nagyságú lakkozott csontgombját fényesítette. A kutya tudta az illemet, nem jött utánam. A toronyóra tizenegyszer kondult.

 Ekkor láttam meg a taxit.